3.fejezet

-Mit nézzünk? Horror vagy vígjáték?

-Legyen inkább vígjáték. Nem szeretem, ha ijesztgetnek.

-Szóval egy félős nyuszi vagy? –csipkelődött.

-Igen, az vagyok. –törődtem bele sorsomba.

Felkacagott.

-Tudod, hogy csak viccelek.

Végül beültünk egy vígjátékra, rengeteget nevettünk rajta, nagyon szórakoztató volt a film.

Miután vége lett kijöttünk az épületből, örömkönnyeinket törölgetve.

-Hát… régen néztem ennyire jó filmet.

-Na igen, én is. De hogy került oda mindig egy tehén?

-Nem tudom. –kuncogtam hasamat fogva.

Elég későre járt már, úgyhogy felajánlotta, hogy hazakísér. Természetesen habozás nélkül elfogadtam. Amikor a szálloda elé értünk, elkérte a telefonszámomat. Megadtam neki.

-Nagyon jól éreztem ma magamat. Köszönöm.

-Ugyan. –mosolygott- Jó éjt, Kumiko.

-Jó éjt…Jimin.

Felsiettem a szobába, hogy beszámoljak Natsunak, de ő már húzta a lóbőrt. Hisz még csak épphogy elmúlt kilenc óra…

Lezuhanyoztam, ettem valamit, majd én is ledőltem aludni. Eléggé elfáradtam, mégis alig akartak lecsukódni pilláim. Jimin járt a fejemben. Nem is tudom mikor éreztem magamat ennyire jól mással.

-KUMIKO! KUMIKOOO! ÉBRESZTŐ! –kiabált nekem barátnőm.

-Mmhgsb…-dünnyögtem.

Addig szólítgatott, míg ki nem nyíltak szemeim.

-Mesélj csak, mi volt tegnap?

-Natsu…muszáj most? Még aludni akarok. -húztam fejemre a párnám.

-Igen. Muszáj. Ha már tegnap nélkülem mentél el. Egész nap itthon voltam, nem csináltam semmit.

Sóhajtottam egyet. Végülis, igaza van…tényleg itthon hagytam.

-Na jó. Mesélek.

Utolsó szavamra felpattant az ágyamra, s úgy nézett ki, mint mikor egy kisgyerek várja az aznapi rajzfilmet.

Rengeteg dolgot elmondtam Natsunak a tegnappal kapcsolatban. Nem győzte hallgatni.

-Lesz második randi?

-Fogalmam sincs. Megadta a számát, de ez olyan hirtelen jött. Még nem tudok pontos választ adni. De nagyon jó lenne, ha látnám még…-haraptam ajkaimba.

-Szeretem, ha boldog vagy. –mosolygott- Apropó, amíg el voltál…addig olvasgattam a hírlapokat és este lesz innen nem messze egy koncert. Nem megyünk el?

-De. –bólintottam.

Még aznap délután elmentünk a Lotte land-be, ezzel kárpótolva őt a tegnapiért. Rengeteg képet csináltunk, és még többet nevettünk.

Közeledett az este, ezért korán el kezdtünk készülődni.

-Mikor is kezdődik a koncert?

-Nyolckor. A Chunghwa téren.

-Kész vagy? –kérdeztem tőle pár perc múlva.

-Igen, mehetünk.

-Tudod merre kell menni?

-Hát persze! Mondjuk. Igen. Talán.

-Szóval nem?

-Megnéztem a térképet…

-Ajh, inkább kérdezzünk meg valakit. –s szemeimmel egy helybélit fürkésztem.

Mikor megláttam egy középkorú nőt, odasiettem hozzá.

-Elnézést, meg tudná nekünk mondani merre van a Chunghwa tér?

-Persze. Menjetek el az étteremig,-mutatott egy épületre- majd forduljatok balra, utána menjetek egyenesen és látni fogjátok a teret. Nem nehéz kiszúrni, fel van állítva egy színpad.

-Köszönjük szépen. –hálálkodtam.

Nagy nehezen odataláltunk, elég sokan voltak. Csatlakoztunk a tömeg jobb széléhez, aztán a semmiből valaki hozzám szólt.

-Kumiko?

Értetlenül néztem a hang után, majd mikor megláttam ki mondta ki a nevem, egy szelíd mosoly került arcomra.

Jimin volt az. Hihetetlen. Nem is gondoltam volna, hogy majd pont itt fogunk összefutni.

-Szia! –üdvözöltem- Nem is tudtam, hogy itt leszel.

-Igen, -nevetett- van egy kis dolgom errefelé.

-Egy kis dol- szakította félbe mondanivalómat egy narancssárga hajú srác. Megragadta Jimin karját, majd odasúgta neki: „Mennünk kell!”

Jimin annyira meglepődött, mint én. Bólintott a fiúnak, majd visszafordult hozzám.

-Hamarosan látlak!

Én viszont tátott szájjal néztem, hova viszi az a fiú Jimint. Egy darabig követtem szemeimmel, de előbb-utóbb elvesztettem a tömegben.

-Szóval ő volt Jimin? Tök cuki! –súgta fülembe Natsu.

-Uhm. –bólintottam.

Majd előrébb tolakodtunk,hogy lássunk is valamit…