20. fejezet

-Tessék, vedd fel ezeket. –nyújtott felém egy fekete férfi pulóvert és egy hosszú, koptatott farmert.

-Ezek a tieid? –vettem alaposabban szemügyre a ruhadarabokat.

-Igen.

-Tetszik a stílusod. –kacagtam- Vagyis… Az én stílusom.

-Na hagylak, öltözz át. –lépett ki az ajtón.

Felvettem a nadrágot, ami egyből le is esett rólam… hát igen… méretben teljesen eltérőek a ruháink. Nem mondom, hogy kétszer belefértem volna, de egy öv is alig tudta volna helyrehozni a helyzetet. Magamra kaptam a pulóvert is, ami szintén nagy volt, viszont az nem annyira zavart.

Egyik kezemmel felhúztam a nadrágot, s tartottam azt, hogy ne csússzon le a térdemig, miközben az ajtó felé tartottam.

-Jimin, azt hiszem ez… hatalmas rám. –szorongattam kezemmel a nadrág szélét.

-Nagyon?

-Nagyon.

-Akkor adok egy övet, várj. –indult el újra a szekrény felé.

Nehány perces kutakodás után előtúrt egy vastag, sötétbarna övet, s odaadta nekem.

Eléggé lötyögött még így is a nadrág, de már nem volt olyan vészes.

-Na, milyen?

-Kicsit még bő… de elviselhetőbb.

Lehúztam a pulcsit, ami eltakarta a fenekem felső részét –igen, addig csúszott le a naci- , s elégedetten megnéztem magamat a tükörben.

J-hope és Natsu is csatlakoztak társaságunkhoz, s neki is keresni kezdtek valamit a fiúk.

-Jól áll ez a szerelés. –dicsérte meg szettemet barátnőm.

-Köszi. –nevettem.

Összefogtam a hajamat, s fejem tetején kontyba kötöttem. Jimin rányomott egy sapkát a kobakomra, majd egy napszemüveggel is felruházott.

-Napszemüveg? Novemberben? –kérdeztem értetlenül.

-Pedig divat manapság.

-De sötét van.

-De így fiúsabban nézel ki.

Nem ellenkeztem. Végülis, el tudom viselni, nem arról van szó, hogy nem, csak nem furcsa ez egy kicsit? Ki az aki a sötétben napszemüvegben mászkál? Na mindegy, ők tudják.

Natsu elvonult a fürdőbe, hogy átöltözzön, míg én Jimin egyik cipőjét húztam a lábamra. Jól kitömtem zsebkendővel, hogy ne legyen annyira nagy.

-Hányas lábad van? –kérdeztem Jimint.

-42-es. Neked?

-38-as.

-Nem annyira vészes. –kacagott.

Felhúztam mindkét lábamra fekete nike cipőjét, majd újra megcsodáltam magamat a tükörben.

-És a Jimin-klón elkészült. –viccelődött Hoseok.

Visszatért Natsu, sötétkék kardigánban, szürke farmerben, meg egy fekete-fehér cipőben. Ő is felkötötte haját, s szintén sapkája alá tűrte világosbarna fürtjeit, majd kapott egy fehér keretes, sötétített lencséjű napszemüveget.

-De jól néznék ki pasiként. –dicsérte magát.

-Te mindenhogy jól néznél ki, szívem. –bókolt neki Hope.

-De aranyos vagy. –nyomott szájára egy puszit barátnőm.

-Tudom. –kuncogott Hoseok.

-Na, akkor készen vagyunk? –kérdeztem.

-Igen, indulhatunk. –válaszolt Natsu.

Lementünk a többiekhez, akiknek tátva maradt a szájuk megjelenésünktől.

-Mintha csak két új csapattaggal bővültünk volna. –mondta Suga.

-Jól néztek ki. –közölte udvariasan Taehyung.

-Meg nem mondanám, hogy lányok vagytok. –viccelődött Jin.

-Ez igen! –bólogatott Jungkook.

-Na akkor mehetünk? –kérdezte a legidősebb.

-Ühüm. –bólintott mindenki.

Beültünk mindnyájan az autóba, s elindultunk a vidámparkba.

Nem voltak olyan sokan, szóval rengeteg mindent ki tudtunk próbálni. Felültünk a hullámvasútra, amin eléggé féltem, de Jimin ott ült mellettem, úgyhogy tudtam, nem lesz semmi baj. Néhányszor megszorítottam a kezét, persze csak akkor, amikor nem láttak minket az emberek, és ő szívesen visszaszorított.

Utána felültünk az óriáskerékre is, amely remek kilátást adott a városra. Olyan meghitt volt az egész… Kellemes zene szólt az óriáskerék melletti sátorban, éppen olyan hangosan, hogy ha a tetején is vagy, akkor is halld.

Fájó szívvel, de elfogadtam azt a tényt, hogy most nem viselkedhetek vele úgy, mint ahogy a párok szoktak: nem csókolhatom meg, nem ölelhetem át, még csak hozzá sem bújhatok.

Felültünk még egyszer a hullámvasútra, utána meg haraptunk valamit. Miközben étkeztünk, néhány rajongó odajött a fiúkhoz, akik szívesen adtak nekik autogramot.

Ezután elindultunk hazafelé, s a hazaút is jó hangulatban telt el. Nagyon jól éreztem velük magamat, de Namjoon miatt eléggé lelkiismeretfurdalásom volt.