19. fejezet

Megfésülködtem, felkentem a szokásos alapozót az arcomra, szemeim alatt világosbarna korrektorral próbáltam eltűntetni a halvány karikákat, felső szemhéjam kontúrját pedig fekete szemceruzával húztam ki, amolyan „cicafarok” félére. Felraktam egy kis spirált pilláimra, aztán visszaindultam a szobába.

Miközben baktattam a folyosón, megpillantottam Namjoont, aki épp kitette lábát a szobájából. Ránéztem szelíd mosollyal, s kíváncsi voltam, hogy vajon ő is visszamosolyog-e?
Hát nem.
Lenézően rám tekintett, majd elment mellettem, vállát az enyémhez érintve, s jelezve, hogy útban vagyok. Kicsit megimbolyogtam, amiért nekem jött, még ha csak a végtagomhoz is ért hozzá. 

Most komolyan mit tettem amiért ilyen velem?
Megfordultam, hogy rákérdezzek mi a baja, de eltűnt. Szóval ráhagytam.

Visszamentem a szobába, leraktam a Jimin ágya melletti éjjeliszekrényre a sminkes retikülöm, majd lementem a földszintre.
Szinte mindenki ott volt, kivéve Taehyungot. Natsuék a nappaliban beszélgettek tovább, Namjoon és Yoongi az asztalnál foglaltak helyet és éppen a Jimin által készített szendvicseket tömték magukba, Jimin meg a telefonjával szórakozott.
Újból Namjoonra pillantottam, de ő próbálta elkerülni tekintetem.

Nagyon nem tudtunk mit csinálni, úgyhogy Jungkook berakott egy filmet a DVD lejátszóba, azt néztük csoportosan. Később a hiányzó csapattag is csatlakozott hozzánk.

Délután négy óra körül, amikor már kezdett sötétedni, Taehyungnak egy ötlete támadt...
-Nem megyünk el a vidámparkba? -kérdezte hangosan.
-Ilyenkor? -kérdezte Jin.
-Aham. -kapta válaszul.
-Velük?? -pillantott rám és Natsura a leader.
-Igen velük.
-Tőlem mehetünk. -szólt közbe Jungkook. Jimin és Hope egyetértettek vele, Jin és Suga hallgatott, Natsu és én sem szóltunk semmit.
-Én kihagyom. -válaszolt Namjoon.
-Nemár, hyung! -szólt rá V.
-De már. Különben is, pihennünk kéne. Én maradok, ti menjetek, ha annyira akartok. -s elindult a lépcső felé.
-Hyung... -nyöszörögte Jungkook.
-Hagyjad. Ha pihenni akar, akkor maradjon. -mondta Suga.
De éreztem, hogy nem azért nem akar jönni, mert fáradt és szüksége van egy kis lazításra, hanem mert én is ott leszek.
Nem hagyott nyugodni ellenszenve, ezért elindultam utána.

Az emeleten utolértem, s megragadtam karjánál.
-Namjoon, kérlek állj meg! -fordítottam felém.
-Mit akarsz? -szólt rám idegesen.
-Mi bajod van velem?
-Chh. -indult tovább.
-Kérlek, mondd el! -mentem utána- Mégis mi rosszat tettem?
-Azt, hogy itt vagy és hátráltatod Jimint! -mondta ki nyíltan.
-Hátráltatom? Hogy érted ezt?
-Szerinted fog tudni koncentrálni a karrierjére melletted?! Hát nem! Istenem, minek kellett nektek találkozni...
-Tényleg ennyire nem bírsz elviselni vagy féltékeny vagy rá?
-Mégis mire lennék féltékeny?
-Arra, hogy neki van barátnője.
-Nekem nincs szükségem egy nőre sem, ha erre célzol.
-Mi a helyzet Seohyunnal?
Egy pillanatra elsápadt. Talán nem kellett volna megszólalnom..
Tekintetén látszott, mennyire fájdalmas neki visszagondolni a lányra. Basszus, tényleg olyan sokat jelentett volna neki? Kumiko, hogy te mekkora barom vagy!
Ahogy elnéztem színtelen arcát, megértettem: Ő még mindig szereti Seohyunt.

-Namjoon, én... -néztem rá sajnálkozva.

Szótlanul megfordult, s lassú léptekkel a szobájába vonult. Megfordult a fejemben, hogy talán utána kéne mennem, de jobbnak láttam egyedül hagyni. Utána arra gondoltam, hogyha szólnék a többieknek az imént történtekről, akkor nem hagynák békén, szóval úgy döntöttem hallgatok. Úgy látszik, most nagyon a lelkébe gázoltam… ezért még bocsánatot kell kérnem.

Szóval, mintha misem történt volna, visszamentem a többiekhez.

-De, V… ha meglátnak minket velük, akkor tudod mi lesz a következménye. Főleg ott, azon a részén a városnak van a legtöbb paparazzi. –hallottam Jin hangját, miközben leigyekeztem a lépcsőn.

-Tudom… de mégsem hagyhatjuk őket itthon… -mondta Taehyung- Basszus… bárcsak fiúk lennétek! –nézett Natsura meg rám.

Erre az összes csapattag –leszámítva Namjoont- felkapta a fejét, s úgy néztek egymásra, mintha ugyanarra gondoltak volna. Már csak egy égő villanykörte hiányzott a fejük fölé, mint a rajzfilmekben, amikor valakinek ötlete támad.

-Gyere velem. –ragadott karon Jimin.

Benyitott a szobájába, s azt mondta üljek le az ágyra.

-Na jó, ez kicsit ijesztő. Mit találtatok ki?

-Ugyebár jobb lenne, ha nem mutatkoznánk lányokkal… de ha fiúkkal tennénk ugyanezt, akkor abból nem lenne semmilyen botrány. Ha velük megyünk valahova, akkor azzal nem igazán foglalkoznak az emberek, azt hiszik egy producerrel vagy maximum egy haverral vagyunk… -kezdett el kutatni a szekrényében.

-Szóval…?

-Szóval, ha nem bánod, a mai napra fiú leszel.