-Kérlek szépen…-váltam el ajkaitól nagy nehezen
-Ne haragudj. –pihegett nyakamba. –Azt hiszem, kicsit
elragadott a hév.
Te mondod? Csoda, hogy
egyáltalán képes voltam megállj-t parancsolni magamnak. Nem is tudod, mennyire
beindítottál csókjaiddal… nem akartam abbahagyni….de még várnunk kell ezzel.
Nem akarok elsietni semmit se.
Érezve forró levegőjét bőrömön, nem tudtam, meddig tudom még
tartóztatni magam. Ha tovább folytatja
ezt, nem fogok tudni ellenállni.
Szerencsére pár másodperc múlva leszállt rólam, ami miatt egy
nagy sóhaj hagyta el a számat.
Felvettem a trikómat, majd befeküdtem mellé az ágyba.
-Sajnálom, de én még várni szeretnék…ezzel. Remélem
megérted. Meg ezek után a napok után…
-Persze, megértem. Csak, tudod, nehéz visszafogni magam. De
megpróbálom. –mosolygott.
Odabújtam mellkasához.
-Jó éjszakát. –nyomott egy puszit az arcomra.
-Jó-jó éjt.
Felébredtem.
Jimin sehol.
Megdörzsöltem szemeimet, majd körbepillantottam a szobában.
Natsu és J-hope is aludtak még.
Ránéztem az órára : ’07:53’.Hol lehet Jimin?
Kimentem a szobából, s a lépcső felé vettem az irányt.
Lesiettem a konyhába, de ott se leltem senkit sem. Gondoltam, majd előjön, ha
akar.
Kinyitottam a hűtőt, kivettem a tejet, majd keresni kezdtem
a kávét, reméltem lesz valahol, mert az agyamnak is fel kellett valahogy
ébrednie.
Szerencsémre találtam, kávéfőzővel együtt, szóval nekiálltam
az elkészítéséhez.
Beleengedtem a vizet az alul lévő kis tartályba, a felette
lévő szűrőbe beleszórtam a kávéport, aztán ráraktam a tűzhelyre. Míg melegedett
a víz, keresőútra indultam a földszinten.
Sehol nem találtam Jimint. Hova tűnhetett?
Már fortyogott az ital, úgyhogy elzártam a gázt. Elővettem
egy csészét az egyik szekrényből, s beleöntöttem némi forró koffeint.
Hozzáadtam a tejet és a cukrot, mert én így szeretem, majd
elővettem egy kanalat.
Miközben kavargattam az összetevőket, két gyengéd kéz
karolta át derekamat, s valaki a fülembe súgta, hogy „Jó reggelt, szerelmem”.
Hangja hallatán megkönnyebbültem. Eleresztettem a kanalat,
majd megfordultam.
Ujjaimmal végigsimítottam arcát, majd összefontam azokat tarkóján.
Közelebb hajoltam szájához, s egy csókot
nyomtam ajkaira.
-Hol voltál? –kérdeztem.
-Elugrottam a szupermarketbe kajáért. –mosolygott.
-De ilyen korán?
-Tudod, ilyenkor nincs annyi rajongó az utcán, meg a
boltokban, szóval nem kell annyi fényképet csinálni velük, ha megkérnek, és
hamar el tudom intézni a dolgomat.
-Oh, értem. Én meg már azt hittem elmenekültél tőlem.
-Tőled? Soha. Tudod, hogy imádlak.
-Most már tudom. –pirultam el. –Kérsz kávét?
Beleharapott ajkaiba, s bólogatni kezdett.
-Akkor eressz el.
-Muszáj? –szomorkodott.
-Muszáj. –helyeseltem kacagva.
-Akkor mégsem kérek kávét.
Mosolyra húzódott a szám.
-Inkább téged kérlek. –harapta meg újra szája szélét.
-Tejjel, cukorral?
-Csak tejjel. Már így is édes vagy. Nem akarlak túlcukrozni.
Arcomon újabb pír jelent meg.
-Te aztán tudod, hogy kell levenni valakit a lábáról.
-De én nem valakit akarok, hanem téged. Csak téged.
A szívem majd’ kiugrott a helyéről. Hogy lehetsz ennyire aranyos? –gondoltam magamban.
-Meg kéne innom a kávét.
-Ki kéne pakolnom a szatyrokból.
De egyikünk se engedte el a másikat. Elvesztem tekintetében.
Az rángatott vissza a földre, hogy hallottam, ahogy valaki
jön lefelé a lépcsőn.
Elengedtem a nyakát, ő pedig szerényen mosolyogva, elvált
derekamtól. Elindult a bevásárlószatyrok felé, én meg végre belekortyolhattam
az italomba.
-Jó reggelt. –dörzsölte szemeit álmos barátnőm.
-Jó reggelt. –viszonoztuk egyszerre Jiminnel.
-Kérsz kávét? –kérdeztem tőle.
-Igen, köszi.
Helyet foglalt az asztalnál.
Kiöntöttem neki egy világosbarna csészébe, s mivel tudtam,
hogyan szereti, ugyanolyan arányban ízesítettem neki is, mint az enyémet.
Lehelyeztem elé a csészét, majd segítettem Jiminnek
kipakolni a szatyrok tartalmát.
-Hagyjad csak, megcsinálom én. –mosolygott.
-Oké.
Leültem Natsuval szembe, s tovább kortyolgattam a
tejeskávémat.
Jimin becipelte az élelmiszereket a konyhába, s néhányat
elkezdett kicsomagolni.
-Na, és… mi van köztetek? –mosolygott Natsu- Összejöttetek?
Nem tudtam mit válaszoljak. Hivatalosan nem voltunk együtt.
-Tulajdonképpen magam sem tudom. Talán. Igen. Valószínűleg.
-Hogyhogy nem tudod? Csókolóztatok már?
Visszagondoltam puha ajkaira. Azokra az ajkakra, amelyek
alig néhány perce szakadtak el tőlem.
-Uhm. –bólogattam.
-Awww, de akkor csak együtt vagytok.
-De nem kérdezte még meg…
-Majd megfogja. –kacsintott egyet.
-Remélem. –sóhajtottam. –És veletek mi van?
-Hát…-pirult el fülig- nálunk már megvolt az „sz” betűs szó…
-„Sz”? Szex?
-Nem! Szeretlek! –nevetett.
-Oh, jaj, bocsi, kicsit elkalandoztam. –kacagtam vele.
-Perverz állat.
-Dehogyis! Na jó… talán egy kicsit…
-Kicsit? Túlzásba ne ess. –vihogott tovább.
-Jól van, na. Te sokkal perverzebb vagy nálam!
-Nem vitatkozom.
ÉS A KÖVETKEZŐ?! :D
VálaszTörlés