13. fejezet

Ujjaimat tarkója köré fontam, majd ő lassan hátradöntött az ágyon. Fölém kerekedett, miközben folytatta játékát a nyelvemmel.

Megragadtam pólója alsó részét, s egy könnyed mozdulattal lehúztam Jiminről. Míg levetettem róla, kinyitottam a szemem, s megláttam kidolgozott felsőtestét. Egy pillanat alatt elolvadtam a látványtól. Kockás has, muszklis karok, izom mindenhol. Nem is tudtam, hogy Jimin ennyire kigyúrt. Egyből elpirultam.

Belenézett szemeimbe, majd felkacagott.

-Ennyire meglepődtél?

-Én-én-én…-dadogtam. Nem jutottam szóhoz.

Mire visszatért volna ajkaimhoz, megcsörrent a telefonom.

-Vedd fel, nyugodtan. –sóhajtott Jimin.

-Bocsi.

Leszállt rólam, hogy fel tudjak állni. Odasiettem a mobilomhoz, majd beleszóltam:

-Halló?

-Kumiko! Nem zavarlak? –kérdezte Natsu a vonal túlsó végén.

-Nem, nem…-hazudtam- Mondjad csak.

-Veszünk kaját. Mit ennétek?

-Natsuék vesznek vacsit. Mit együnk? –fordultam Jimin felé.

-Nekem mindegy. –felelte.

-Lepjetek meg. –tértem vissza barátnőmhöz.

-Oké. Na szia.

-Szia. –köszöntem el.

Leraktam.

-Ne haragudj. –sétáltam vissza Jiminhez.

-Semmi gond. –rázta a fejét- Tulajdonképpen…örülök, hogy ő tette tönkre a pillanatot és nem én…

-Hogy érted ezt?

-Pisilnem kell. –s egy pillanat alatt kislisszolt a szobából.

-Ajh…-dőltem hátra az ágyon kacagva.

Hallottam, ahogy odalent nyílik az ajtó. Lesiettem és megláttam barátnőmet meg Hopeot. Rengeteg mindent cipeltek, úgyhogy segítettem nekik.

-Tyű, mindent elhoztatok? –mutattam a bőröndökre.

-Igen. –felelt Natsu.

Megfogtam az enyémet, s elindultam vele a lépcső felé. Már félig felcibáltam, amikor Jimin kivette a kezemből, s mintha csak két gramm lenne a cuccom, fél kézzel felvitte.  Csodálkozva néztem milyen erős.

Aztán visszaindultam Natsu bőröndjéért, de Jimin azt is elvette tőlem.

Abszolút nem látszott rajta, hogy erőlködne a súlytól, könnyedén sétált vele felfelé.

-Na és, mit vettetek?

-Ramyeont. –válaszolt Hoseok.

-Hmm…nyami. –nyaltam meg a számat.

Hope elővett négy tányért, majd felszolgálta a vacsorát. Leültünk mindannyian az asztalhoz, s elfogyasztottuk az ételt.

-Na ez nagyon finom volt. –fújt egyet Jimin.

Hoseok és Natsu nekiálltak mosogatni, míg mi csak ültünk az asztalnál, teli hassal.

-De te finomabb vagy. –adott egy puszit az arcomra.

Kidülledtek a szemeim szavai hallatán, s azonnal elpirultam. Elég halkan mondta, szóval Natsuék nem hallották, de én le voltam sokkolva.

Elindult felfelé a lépcsőn.

Ezt most hogy értette? Úgy, ahogy gondolom? Azért ver ilyen gyorsan a szívem?

Néhány perc múlva felsiettem a szobába, hogy átöltözzek. Bár Jimin pulcsija miatt nem láttam a halóinget, de mindenféleképpen le akartam venni.

Kivettem egy trikót meg egy rövidnadrágot a bőröndből, s elindultam a fürdőbe.

Átöltöztem, majd visszaigyekeztem a szobába.

Benyitottam, s megláttam Jimint…meztelenül.

Háttal állt nekem, csak fejét fordította felém meglepetten. Mielőtt testével is fordult volna, szám elé kaptam a kezem, s becsaptam az ajtót.

Szívem egyre gyorsabban dobogott, fejem pedig még vörösebb lett.

Pár másodperc múlva, kinyitotta az ajtót.

-Most már bejöhetsz. –kuncogott.

-Ne haragudj, nem tudtam, hogy bent vagy….-kullogtam lehajtott fővel.

-Ugyan, semmi gond. Végülis, csak a fenekemet láttad meg.

Még jobban lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire vörös vagyok.

Odalépett elém.

-Semmi gond. Nem nagy cucc, nyugodj meg. –emelte fel a fejemet.

-De-de-de…én-én…-dadogtam a zavarodottságtól.

-Tudod mit, -hunyorította össze szemeit- hogy kvittek legyünk, vedd le te is a nadrágodat, hadd lássam a feneked.

-Hé…-ütöttem meg.

-Csak viccelek, te buta. –nevetett.

Én is elmosolyodtam.

-Na gyere, aludjunk. –húzott magával.

Az ágya mellett le volt terítve egy pokróc, egy vastagabb takaró, meg néhány párna.

-Jó éjszakát. –nyomott egy puszit a homlokomra, majd leült a földre.

-Ugye te ezt most nem gondolod komolyan? –mutattam a körülötte lévő ágyneműkre.

-Elég sokat mocorgok este… nem szeretném, ha miattam rosszul aludnál.

-Ugyan már, -dobtam fel a párnákat az ágyra- nem fogom hagyni, hogy a földön aludj.

Felszedtem a pokrócot, összehajtottam, s leraktam az ágy mellé, mert nem fért már el sehol. Jimin addig leült az ágyra, s nézte ahogy ügyködök a cuccokkal.

-Na, kész. –rendeztem el a takarót is.

-És, ha nem bírok magammal? –húzott oda magához, huncut mosollyal az arcán.

-Hát, bírjál. –karoltam át nyakánál.

Még közelebb húzott, mire én beleültem az ölébe. Megcsókolt, ezáltal nyelve újra számban kalandozott. Hátradőlt, én pedig mentem vele együtt. Megfordított, hogy én legyek alul, s folytatta ajkaim kényeztetését.

Levetette magáról felsőjét, majd rólam is.

Kicsivel később már melltartóm kapcsát birizgálta, miközben folyamatosan csókolt.

-Jimin…-nyöszörögtem- bírj magaddal…

-De nem megy…