22. fejezet

Immár nyugodt lelkiismerettel mentem aludni. Pechemre reggel, amikor felébredtem, már nem tartózkodtak otthon a bandatagok.

Mobilomért nyúltam, s megpillantottam a mellette lévő kis papírdarabot.

„Jó reggelt, kicsim. Sajnálom, de előbb el kellett indulnunk. Sietek haza. Puszi, Jimin” –olvastam magamban.

Lementem a konyhába, hogy elkészítsem a reggelit. Igen ám… de elfogyott a vaj. Kénytelen voltam elmenni venni egy dobozzal.

Gyorsan elkészülődtem, aztán elindultam a boltba. Beszereztem ezt-azt, s már úton voltam hazafelé, amikor megpillantottam egy ajándékboltot. Tele volt tömve mindenféle plüssállattal a kirakat, úgyhogy gondoltam megnézem mi van odabent.

Benyitottam, az ajtó fölött lévő csengő pedig elkezdett csilingelni, jelezvén, hogy vevő érkezett. Eléggé kis helység volt, a kínálattal ellentétben. Többnél több plüssmaci, névreszóló bögrék és kulcstartók, képeslapok, nyakláncok sokasága töltötte be szinte az egész boltot.

-Szia. –köszöntöttem a pultban álló fiatal lányt.

-Szia. –üdvözölt ő is. –Segíthetek valamiben?

-Igen, a barátomnak szeretnék venni valamit.

-Mióta vagytok együtt? Egy hét, egy hónap, egy év…? –találgatott.

-Egy nap. –nevettem szerényen.

-És mit szeretnél venni neki? –tette fel kacagva a kérdést.

-Nem túl nagy dolgot… valamilyen plüssállatot.

Elvezetett a kitömött macikhoz, a szemem pedig azonnal megakadt egy piros szívecskét ölelgetőn.

-Ez milyen aranyos! –kaptam fel könnyedén.

-Igen, szerintem is az a legcukibb.

-Akkor ezt kérném. –mosolyogtam.

-Régen én is sok ilyet vettem a barátomnak.

-Most már nem igazán?

-Már nem vagyunk együtt…

-Oh, sajnálom.

-Ugyan.

-Megkérdezhetem mi történt?

Mély levegőt vett.

-Népszerű lett és a lányok nem hagyták, hogy vele legyek. Aztán meg rosszabbodott a helyzet… fenyegető leveleket kaptam… De mindegy, bizonyára már elfelejtett. Remélem nektek azért jobban alakul a jövő. –mosolygott, mintha minden rendben lenne.

Olyan deja vú érzésem támadt hirtelen… Nem hallottam én már ezt a történetet valamikor? Gondolkodásom közepette észrevettem a lány névcéduláját. A mellkasára volt tűzve egy arany színű névkártya, melyen az állt: Seohyun.

Minden bevillant. A lány nem más, mint Namjoon volt barátnője. Én pedig vele vagyok egy légtérben.

-Ő még mindig szeret téged. –böktem ki őszintén.

Lefagyott egy pillanatra, s maga elé meredt. Vagy nem akarta elhinni, amit mondok, vagy ő is ugyanúgy érzett Namjoon iránt.

Ne haragudj, mennem kell. Köszönöm a macit. –hadartam el gyorsan.

-Várj, honnan tu- hallottam Seohyun hangját, miközben kiléptem a boltból.

Lehet nem szabadott volna elmondanom, de ha szeretik egymást, akkor most adtam egy löketet, hogy újrakezdjék… ha pedig nem, akkor jól elfuseráltam a dolgokat. Én és az a lepcses szám…

Hazaértem, összedobtam a reggelit, majd Natsuval elfogyasztottam azt.

-Figyelj Kumiko, este lesz egy pár órás zumba táncedzés innen nem messze, amelyre bárki bemehet. Nem jössz el velem?

-Tudom, hogy odavagy a táncért, de szerintem én kihagyom… amilyen falábam van…

-Na, gyere már el velem. –kérlelt.

-De nincsen kedvem. Menj egyedül.

-Újabban sehova se akarsz eljönni velem. Haragszol rám?

-Nem, dehogyis! Ne is gondolj ilyenre, rád nem tudnék haragudni. Csak meg szeretném lepni Jimint, amikor hazaér…

-Oh, mindent értek. Ez egy elég jó indok. De majd kérek beszámolót!

-Igenis, értettem. –kacagtam.

-Helyes.

-Na, de te is mesélj, mi van veletek?

Fülig belepirult kérdésembe.

-Hát…izé…megvagyunk… -hebegte barátnőm.

Natsu POV

Kicsit váratlanul ért Kumiko kérdése. Hacsak a tegnapra gondolok, egyre hevesebben ver a szívem. Amikor elvonultunk Hoseokkal a fürdőbe, történt egy s más…:

-Jól érezted magad? –kérdezte Hope.

-Igen, nagyon. Köszönöm. –pusziltam arcon köszönetképpen.

-Ennek örülök.

-Na, fordulj el, hagy öltözzek át.

-Miért nem nézhetem?-vigyorgott.

-Perverz. –kuncogtam. –Na, fordulj el.

-Jó-jó.

Levetettem magamról pulóverét, majd pólómat, de a melltartót magamon hagytam, s már nyúltam volna pizsamafelsőmért, amikor Hoseok átölelt hátulról. Ujjai közvetlen köldököm alatt pihentek, ő pedig egy hosszú csókot nyomott nyakamra. Beleremegtem érintésébe, csókjától kirázott a hideg.

Lassan megfordított, s ajkamat kezdte el finoman tépni. Ujjai derekamról fenekem felé kezdtek el vándorolni, de valaki váratlanul benyitott a fürdőbe, ezzel megszakítva Hoseok akcióját.

-Haver, menjetek szobára. –szólt oda nekünk meglepetten Suga.

Azonnal felkaptam a fejemet Yoongi hangjára. Olyan kellemetlenül éreztem magamat… habár Hoseok takart, így Yoongi nem látta a csak félig fedett melleimet, de attól még megpróbáltam elrejteni a félmeztelen testemet előle.

Gyorsan trikómért kaptam, hogy még véletlenül se lásson meg úgy…

Hope kínos nevetéssel jelezte, hogy vette az adást, szóval Suga nyugodtan bejöhet, mi már indulunk is. Felkaptam magamra a ruhadarabot, s égő fejjel kisurrantam a fürdőből, át a hálóba. Bebújtam a takaró alá, beletemettem arcomat a párnába, s próbáltam lenyugtatni a hevesen dobogó szívemet. Közben valaki gyengéden végigsimított az oldalamon…

-Nyugi, ne is foglalkozz vele. –súgta a fülembe.

Felpillantottam, s ki más, mint a széles vigyorú Hoseok feküdt be mellém.

-O-oké. –mondtam kipirosodott arccal. –De máskor fegyelmezd magad.

-Sajnálom… nem tehetek róla, hogy akarlak. –furakodott be újra a számba.